A száloptikai adathordozó minden olyan hálózati adatátviteli adathordozó, amely általában üveget vagy bizonyos speciális esetekben műanyagszálat használ a hálózati adatok fényimpulzusok formájában történő továbbítására.Az elmúlt évtizedben az optikai szálak a hálózati átviteli adathordozók egyre népszerűbb típusává váltak, mivel továbbra is szükség van nagyobb sávszélességre és hosszabb hatótávolságra.
A száloptikai technológia működésében eltér a szabványos rézmédiától, mivel az átvitel „digitális” fényimpulzusok, nem pedig elektromos feszültségátmenetek.Nagyon leegyszerűsítve, az optikai átvitelek a digitális hálózati átvitel egyeseit és nulláit kódolják úgy, hogy egy lézerfényforrás adott hullámhosszúságú, nagyon magas frekvenciájú fényimpulzusait be- és kikapcsolják.A fényforrás általában vagy lézer, vagy valamilyen fénykibocsátó dióda (LED).A fényforrás fénye a kódolt adatok mintájának megfelelően be- és kikapcsol.A fény addig halad a szálon belül, amíg a fényjel el nem éri a kívánt célt, és egy optikai detektor leolvassa.
Az optikai kábelek egy vagy több hullámhosszú fényre vannak optimalizálva.Egy adott fényforrás hullámhossza az adott fényforrásból származó tipikus fényhullám hullámcsúcsai között mért hossz nanométerben (a méter milliárd része, rövidítve „nm”).A hullámhosszra úgy is gondolhatunk, mint a fény színére, és ez egyenlő a fénysebesség osztva a frekvenciával.Az SMF (Single-Mode Fiber) esetében ugyanazon az optikai szálon egyszerre több különböző hullámhosszú fény továbbítható.Ez hasznos az optikai kábel átviteli kapacitásának növeléséhez, mivel a fény minden hullámhossza külön jel.Ezért sok jel továbbítható ugyanazon az optikai szálon.Ehhez több lézerre és detektorra van szükség, és Wavelength-Division Multiplexing (WDM) néven említik.
Az optikai szálak általában 850 és 1550 nm közötti hullámhosszt használnak, a fényforrástól függően.Pontosabban, a többmódusú szálat (MMF) 850 vagy 1300 nm-en, az SMF-et pedig jellemzően 1310, 1490 és 1550 nm-en (és a WDM rendszerekben ezen elsődleges hullámhosszok körüli hullámhosszakon) használják.A legújabb technológia ezt 1625 nm-re terjeszti ki az SMF-eknél, amelyeket a következő generációs passzív optikai hálózatokhoz (PON) használnak az FTTH (Fiber-To-The-Home) alkalmazásokhoz.A szilícium-dioxid alapú üveg ezeken a hullámhosszokon a legátlátszóbb, ezért az átvitel hatékonyabb (kisebb a jel csillapítása) ebben a tartományban.Referenciaként a látható fény (a látható fény) hullámhossza 400 és 700 nm között van.A legtöbb üvegszálas fényforrás a közeli infravörös tartományban (750 és 2500 nm között) működik.Nem látszik az infravörös fény, de ez egy nagyon hatékony optikai fényforrás.
A többmódusú szál általában 50/125 és 62,5/125 konstrukciójú.Ez azt jelenti, hogy a mag és a burkolat átmérőjének aránya 50-125 mikron és 62,5-125 mikron.Manapság többféle multimódusú száloptikás patch kábel kapható, a legelterjedtebbek a multimode sc patch kábelszálak, LC, ST, FC stb.
Tippek: A legtöbb hagyományos száloptikás fényforrás csak a látható hullámhossz-spektrumon belül és több hullámhosszon tud működni, egy meghatározott hullámhosszon nem.A lézerek (fényerősítés stimulált sugárzáskibocsátással) és a LED-ek korlátozottabb, akár egyhullámhosszú spektrumban állítják elő a fényt.
FIGYELMEZTETÉS: Az optikai kábelekkel (például az OM3 kábelekkel) használt lézerfényforrások rendkívül veszélyesek a látásra.Ha közvetlenül az élő optikai szál végére néz, az súlyos károsodást okozhat a retinában.Véglegesen megvakulhat.Soha ne nézzen az optikai kábel végére anélkül, hogy ne tudná, hogy nincs aktív fényforrás.
Az optikai szálak (mind az SMF, mind az MMF) csillapítása kisebb nagyobb hullámhosszon.Ennek eredményeként a nagyobb távolságú kommunikáció általában 1310 és 1550 nm hullámhosszon megy végbe SMF felett.A tipikus optikai szálak csillapítása nagyobb 1385 nm-en.Ez a vízcsúcs a gyártási folyamat során beépített nagyon kis mennyiségű víz (részpermillió tartományban) eredménye.Pontosabban ez egy terminális –OH(hidroxil) molekula, amelynek jellemző rezgése az 1385 nm-es hullámhosszon van;hozzájárulva ezzel a nagy csillapításhoz ezen a hullámhosszon.Történelmileg a kommunikációs rendszerek a csúcs mindkét oldalán működtek.
Amikor a fényimpulzusok elérik a célállomást, egy érzékelő érzékeli a fényjel jelenlétét vagy hiányát, és a fényimpulzusokat újra elektromos jelekké alakítja.Minél jobban szórja a fényjelet vagy ütközik határokkal, annál nagyobb a jelveszteség (csillapítás) valószínűsége.Ezenkívül minden száloptikai csatlakozó a jelforrás és a célállomás között lehetőséget ad a jelvesztésre.Ezért a csatlakozókat minden csatlakozásnál helyesen kell felszerelni.Manapság többféle száloptikai csatlakozó létezik.A leggyakoribbak: ST, SC, FC, MT-RJ és LC típusú csatlakozók.Az összes ilyen típusú csatlakozó használható többmódusú vagy egymódusú optikai szállal.
A legtöbb LAN/WAN szálas átviteli rendszer egy szálat használ az átvitelhez és egy vételhez.A legújabb technológia azonban lehetővé teszi, hogy egy száloptikai adó ugyanazon a szálon keresztül két irányban továbbítson (plpasszív cwdm muxWDM technológia segítségével).A különböző hullámhosszú fények nem zavarják egymást, mivel a detektorok csak meghatározott hullámhosszak olvasására vannak hangolva.Ezért minél több hullámhosszt küld egy szál optikai szálon, annál több detektorra van szüksége.
Feladás időpontja: 2021.03.03